Már évek óta tervezem, hogy a birtokomban levő, sokak által korábban összegyűjtött családi iratokat, dokumentumokat, megosztom. Bizony, ha nem lett volna minden korban valaki, aki fontosnak tartotta volna ezek megőrzését, akkor most nekem sem lenne mit megosztanom. De, szerencsére nagyon is sok anyag gyűlt már össze. A levéltárakból, és múzeumokból is egyre több anyag kerül elő. Az internet segítségével pedig ezek egyre jobban hozzáférhetők lesznek. A kincses tárház kapuja egyre szélesebbre nyílt.
A könyvemhez is hatalmas segítség volt a világháló. Így tudtam hitelesen igazolni még az 1600-as évekbeli iratok valódiságát is, hiszen ezek nagy része megtalálható a német levéltárakban. Bárki rábukkanhat. Az nagyszerű élmény.
Ám annyi minden mást is rejteget a modern technika világa. A digitalizálás már régen jelen van az életünkben, de csak mostanában kezdjük igazán felfedezni, mennyi fantasztikus dologra alkalmas. Nézzük az alkotóművészetet, ezen belül is a képzőművészetet, még szűkebben a műtárgyvédelmet, mire tudja használni ezt a technikát. Ha egy féltett, igazán értékes és sérülékeny műtárgyat szeretnének megőrizni az utókornak és nem lehet a tárgyhoz hozzányúlni sérülés nélkül, akkor alkalmazzák a digitális lézeres módszert, közismertebb nevén a 3D fotózást. Ezzel a technikával lehet a műtárgyról az eredetivel teljesen megegyező másolatot készíteni. Így készült el Franciska mellszobrának másolata is. Íme egy kis ízelítő a 3D technikával készült szobormásolat munkafolyamatából.
A szobor felülete
A 3D fotózás során, kb. 32 millió pontból készül egy hálószerkezet a szoborról, és külön a felületéről. Azután ezt feldolgozzák, hogy a végén egy speciális 3D nyomtatóval bármekkora méretben kinyomtathassák a tökéletes másolatot.
Ez pedig maga a szobor 3D-s képe, ami az alapja a digitális hálószerkezetnek
így néz ki a 13 cm-es nyomtatott szobor.
