Az egyetemes cél...

  Már évek óta tervezem, hogy a birtokomban levő, sokak által korábban összegyűjtött családi iratokat, dokumentumokat,  megosztom. Bizony, ha nem lett volna minden korban valaki, aki fontosnak tartotta volna ezek megőrzését, akkor most nekem sem lenne mit megosztanom. De, szerencsére nagyon is sok anyag gyűlt már össze. A levéltárakból, és múzeumokból is egyre több anyag kerül elő. Az internet segítségével pedig ezek egyre jobban hozzáférhetők lesznek. A kincses tárház kapuja egyre szélesebbre nyílt. 

A könyvemhez is hatalmas segítség volt a világháló. Így tudtam hitelesen igazolni még az 1600-as évekbeli iratok valódiságát is, hiszen ezek nagy része megtalálható a német levéltárakban. Bárki rábukkanhat. Az nagyszerű élmény.   

Ám annyi minden mást is rejteget a modern technika világa. A digitalizálás már régen jelen van az életünkben, de csak mostanában kezdjük igazán felfedezni, mennyi fantasztikus dologra alkalmas. Nézzük az alkotóművészetet, ezen belül is a képzőművészetet, még szűkebben a műtárgyvédelmet, mire tudja használni ezt a technikát. Ha egy féltett, igazán értékes és sérülékeny műtárgyat szeretnének megőrizni az utókornak és nem lehet a tárgyhoz hozzányúlni sérülés nélkül, akkor alkalmazzák a digitális lézeres módszert, közismertebb nevén a 3D fotózást. Ezzel a technikával lehet a műtárgyról az eredetivel teljesen megegyező másolatot készíteni. Így készült el Franciska mellszobrának másolata is. Íme egy kis ízelítő a 3D technikával készült szobormásolat munkafolyamatából.

A szobor felülete

A 3D fotózás során, kb. 32 millió pontból készül egy hálószerkezet a szoborról, és külön a felületéről. Azután ezt feldolgozzák, hogy a végén egy speciális 3D nyomtatóval bármekkora méretben kinyomtathassák a tökéletes másolatot. 

Ez pedig maga a szobor 3D-s képe, ami az alapja a digitális hálószerkezetnek 

így néz ki a 13 cm-es nyomtatott szobor.

A hosszú hallgatás oka a családtörténeti írás születése volt.

Híd az idők felett
A kiállítás mellé megálmodott családtörténeti írás

*

Olyan könnyűnek tűnt az írás Azt gondoltam kész lesz a könyv még a 2014-es kiállítás idejére. Nagy részt készen is volt, amikor egy leküzdhetetlennek látszó probléma állt elém, ami már majdnem eljuttatott a feladáshoz. Évek teltek el azóta, de mégsem adtam fel. Remélem lassan elkészül. 

Fogadjanak el addig egy kedves ajánlást a könyvhöz:

Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? – a bölcsek azt tartják, ezek az emberi lét végső, tehát igazi kérdései. Alighanem akkor is így van ez, ha napjaink embere keveset gondol velük – még a felszínes kíváncsiság szintjén is csak a harmadik érinti meg legfeljebb. De aki nem keresi a választ az első két kérdésre, az aligha talál megnyugtató feleletet a harmadikra. Az emberi életutak kátyúinak foltozói – papok, lelkészek, pszichológusok – sokat tudnának mesélni erről… De akit foglalkoztat a kérdés, hogy miféle örökséget hordoz a génjeiben, a „minden előzmény nélkül” felbukkanó gondolataiban, vágyaiban és félelmeiben, az otthonosabb lesz a saját életében.

Mint a legtöbben, akik egyáltalán belefognak: Maderspach Kinga is már érett felnőtt fejjel kezdte kutatni családja – legalábbis annak egyik ága – évszázadokra visszanyúló történetét. Ennek összegzéseként (vagy csupán egyik fejezeteként?) ebben a kis könyvében ükapja, a bányászat és a kohászat terén is kiváló, emellett jelentős műszaki újdonságokkal készült hidakat építő zseniális mérnök életét mutatja be, aki a Pestet és Budát összekötő első Duna-hídra is készített tervet. Maderspach Károly, a magyar reformkor német származású jeles alakja feleségével, Buchwald Franciskával együtt az 1848–49-es szabadságharcot is támogatta, annak egyik vértanújává is lett – még ha önkezével sütötte is el a halálos fegyvert…

Maderspach Károly nemcsak folyópartok között épített hidakat, hanem a magyar nemzet szabadságküzdelmét az egyetemes emberi fejlődés nemes ügyével is igyekezett összekötni. Portréjának megrajzolásával, életútjának felidézésével az ükunoka, Maderspach Kinga követte a példát: történelmi-családtörténeti tényeket hozott felszínre, olyan „hídépítésre” vállalkozott, amely a múltat a jelennel kapcsolja össze. És olyan értékek sorát menti át ezen a hídon, amelyek a 21. század emberét is segítik, hogy választ találjon a maga legszemélyesebb kérdéseire. Mert ha igaz, hogy „historia est magistra vitae”, vagyis a történelem az élet tanítómestere, akkor ennek részeként a családtörténet a személyes élet megértésének útmutatója lehet. 

Kipke Tamás 

és Kinga

Egy szép összefoglaló a D1 televíziótól

Nagyon szép riportot készített a kiállításról a

 

örömmel osztom meg.

https://drive.google.com/file/d/0B8TEJZ_F3pXvVVJCdVZGSkpEdXc/view?usp=sharing

csak meg kell nyitni egy új oldalon.

Augusztus 3. A kiállítás zárása.

Eljött az utolsó szép nap is, amikor még egyszer megnézhettük a kiállítást. Ez a nap más miatt is különleges.

.

223 évvel ezelőtt ezen a napon született Maderspach Károly Oravicán!

Egy apró megemlékezéssel tisztelegtünk emléke előtte, Oláh Anna barátnőmmel.

Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megvalósítanom ezt a kiállítást, sok munka volt az igaz, de nagyon élveztem minden percét! Remélem mindenki más is, aki eljött megnézni. 

Rengeteget tanultam a rendezés közben és nagyon jó volt megismerkedni munka közben azokkal akik segítették a kiállítás megszületését, mert sokan voltak!

Köszönöm mindenkinek! 

és jöttek még barátok és rokonok is.....

Wein Tiborné Csilla, és Einar Kai Haganäs Oslóból, aki Wein János negyedik nemzedéki leszármazottja 

Einar és Wein Tibor

Öröm volt kollégát is vendégül látni. Szántó Judit is megtisztelt jelenlétével.

Jó megosztani a kultúrát

Egy igen régi osztálytársammal néztük meg együtt a kiállítást. Jó érzés volt megélni azt, hogy aki nem családtag, annak is örömet jelent családunk története, a kiállítás szépsége. Remélem, sikerül még sok embernek örömet okozni.

Baksay Mariannal (Dr Burai-Kovács Jánosné),  általános iskolában jártunk együtt 

  

Rádió

A rádiókban lement beszélgetéseket feltettem, ha valaki szeretné utólag meghallgatni vagy letölteni.

Lánchíd rádió - Magyarok - című adása 47 perc,

Lánchíd rádió - Magyarok


a Katolikus rádió  Architek-túra című adása 25:30 perc hosszú

Katolikus rádió - Architek-túra

Kedves vendégek Szegedről...

Szegedről jöttek kedves vendégek, Szafián Zsuzsa írónő, és családja. 

Szafián Zsuzsa és unokája Slyuch Izabella

       

A napokban jelent meg Zsuzsa legújabb könyve, az "Erről nem beszélünk" című kisregénye. Ez a könyv is kapcsolódik családunkhoz, hiszen Buchwald Ágnes fiatal életéről szól, aki Temesváron és környékén, a második világháború alatt futár volt! Rendkívül izgalmas és érdekes könyv, ajánlom mindenkinek a figyelmében. 

a legifjabb Maderspach leszármazott...

Tegnap a legifjabb Maderspach gyermek és családja is meglátogatta a kiállítást. A kicsi Eleonore, apukája Marci, és anyukája Andrée-Lyne.

Maderspach Márton, Eleonore és Andrée-Lyne

Sándor Luca, Marci, Eleonore és Andrée-Lyne

 

 Nagyon élvezték a családi történetet, én meg azt, hogy ők élvezték! Különösen azért, mert a Maderspach családban a két testvér, Gergő és Marci a jelenlegi utolsó ág, akik tovább tudják adni a nevet.  

A Magyar Katolikus Rádió is kint járt a kiállítóteremben...

 http://www.katolikusradio.hu/letoltes/HANGANYAGOK/

itt az Architek-túra 2014.06.20. adást kell keresni

A Magyar Katolikus Rádió Architek-túra című műsorában igen izgalmas beszélgetés volt hallható. Dr.Tóth Ernő hídmérnök, hídtörténész nagyon sok új dolgot mondott el Károly hídjairól.  

Köszönet érte!

Lánchíd rádió műsora....

Már letölthető és meghallgatható a Lánchíd rádió műsora is. Ez egy tárlatvezetés volt. Ha valaki nem tud eljönni megnézni a kiállítást, így is részt vehet kicsit  a kiállításon.
A műsor címe:

Magyarok . A Maderspach család

Legfrissebb

Templomerődök Erdélyben

• Újra kinyitott a náci jelképeket használó kávézó 
• Bárkiből lehetett kulák
  

A soha meg nem épült első pest-budai állóhíd

• A „vörös térkép" árnyékában
• Halott szlovákokra akarták kicserélni a felvidéki magyarokat Benešék 
  

Nem Drakula sírját találták meg Nápolyban

• Elhunyt a kevlár feltalálója
• Több tízezer zsidót mentett meg a svájci diplomata
  

A soha meg nem épült első pest-budai állóhíd

2014. június 24. 12:17 Maderspach Kinga

8 ok, hogy a PIM-ben töltse a nyár egy részét!

A Nyugati-Kárpátok folyói fölött, a Ruszkai havasok sziklás völgyeiben építette meg a világ első vonóláncos öntöttvas ívhídját Maderspach Károly hídépítő mester. A reformkor híres vasgyárigazgatójaként még József nádor is meglátogatta ruszkabányai üzemében, egy hídügyben pedig Széchenyi Istvánnal is vitába keveredett. Kossuth Lajos a kormánnyal szemben támogatta egy gyár fejlesztéséért, sőt ő adott szállást Bem tábornoknak Magyarországon töltött utolsó óráiban. Maderspach Károly mestersége mellett kiváló kohász is volt, aki egész életét családjáért és a hazájáért áldozta.

Kohászként hidat tervezni

Családjának történetét egészen korai időkre vissza lehet vezetni: az első adat egy Rajna-völgyi lovagé, az 1212-ben született Gilbert von Maderspaché. Az ő nevével kezdődött meg a több száz évig fennálló nemesi család története. A Maderspach család ősei gazdagságban és jólétben éltek a 30 éves háború időszakáig, ezt követően el kellett hagyniuk otthonukat. „Hát ki tudná könnyeivel letörölni a fájdalmat, a gyászt, mikor a halálnak nagyon is sok alakja áll harcban?” (Wilhelm von Mudersbach levele fiához; Prága, 1653-részlet, latinból fordította Maderspach Ferenc)

A Maderspach család egyik ágára Tirolban találtunk rá ismét, az 1720-as évek elején. A leszármazottak a bányászat minden fortélyát kitanulva tökéletes szakemberekké képezték magukat. Szükség is volt rájuk, amikor Mária Terézia királynő betelepítési-kísérleti programját elindította a Bánságban, hiszen a törökök kivonulása után Magyarországon szinte semmi nem maradt ezen a területen, így több tiroli bányászcsalád – közöttük Maderspach Leonhard kohászmesteré is – ide települt. Leonhard érdemeit a legmagasabb elismerések igazolják, mesterségét követte fia, János és unokája, az 1791. augusztus 3-án született Maderspach Károly, ükapám. Károly 1811-ben iratkozott be az akadémiára – az 1077. hallgatóként – és három év múlva kémlészként (bányászatban használt kifejezés, ércek kémiai próbálása) zárta tanulmányait.

Maderspach Károly (179-1849) (másolat, Maderspach Kinga tulajdona)

Kiváló eredményei miatt felkérték a ruszkabányai (Krassó-Szörény megye, ma Románia) vasgyár egyik igazgatói feladatára, az igen fontos kohóüzemek felelős irányítására. Így indul meg 1823-ban a "Hofmann testvérek és Maderspach Károly ruszkabányai bányatársulat" élete. A ruszkicai nagy kohó üzembe helyezése, és a bói ezüstbánya gyors sikereket hozott a környéken élőknek: a haszon és a jövedelem roppant nagy volt. Sajnos ez magával hozta azt is, hogy sokaknak, legfőképpen a kormánynak, nem tetszett az önálló, kiválóan működő vasgyár, illetve az erősen magyar érzelmű család előmenetele. Ez odáig vezetett, hogy néhány sikeres év múltán külső és belső viszályok kezdték gyengíteni a gyár működését és a Maderspach családot.

Főleg Károlyt érintették érzékenyen az üzem rosszul szervezett munkáinak veszteségei és a kormány gáncsoskodásai. Pedig igazi tehetségét csak az 1830-as évek elején kezdte megmutatni, amikor már hidak tervezésével is foglalkozott. (Hogy miért kezdett hidakkal foglalkozni, valószínűleg már nem tudjuk meg soha, de könnyen lehet, hogy a szállítás megkönnyítésére próbált megoldást találni). Első hídját Lugoson építette fel 1833-ban, de ezt megelőzően, ugyanezen évben már megkapta a kizárólagos szabadalmi jogot az osztrák államtól „5 évre a feltalált és javított függőhidak előállítására, melyek a már használatban levőktől abban különböznek, hogy öntöttvas ívek képezik a támaszpontot...” (Forrás)  Így született meg a világ első ívenfüggő vonóláncos öntöttvas hídszerkezete, amelyet Maderspach Károly tervezett és épített.

Lugosi Cserna híd (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének tulajdona)

Találmányának lényege igen egyszerű. Az ívhidat képzeljük el úgy, mint egy megfeszített íjat, ahol az íj két végére igen erős feszítőerők hatnak. Ez a híd esetében rendkívül nagy ferde nyomást jelent a két hídfőre, vagy pillérekre. Ezt a kétoldalt jelentkező ferde nyomóerőt alakította át Károly találmánya függőleges és vízszintes erőkké. A pályaszint fölé emelkedő ív öntöttvas csőelemekből állt, és a hídfők fölötti végeit kovácsoltvas vonóláncokkal kötötte össze.

Ez volt tehát az ő forradalmi újítása. Alig két évvel később, az 1836-os esztendőben egy olyan pillanat érkezett el Károly számára, ami váratlan és merész lehetőséget hozott. Élete legnagyobb álmának megvalósulását érezhette elérhetőnek. Egy új és grandiózus hidat álmodhatott meg Pest és Buda közé, amikor az országgyűlés meghirdette a két partot összekötő állóhídra kiírt pályázatot. Sajnos ebben a nagyszerűnek tűnő vállalkozásban is nehézségek adódtak. Nagy volt a nyomás Széchenyi és néhány befektető részéről.

Ellentétes érdekek a pályázat körül

„A hídépítésre vonatkozó szerződés megkötése előtt az új híd ellenségeinek még egyszer alkalmuk nyílt a híd ügyének veszélyeztetésére. Hangoztatták, hogy a híd építését nem a hazafiasság, hanem csupán a Sina-bankház nyereségvágya szorgalmazza. Követelték, hogy az időközben Hoffmann és Maderspach ruszkabányai vasgyárosok által készített tervet fogadják el kivitelre, ami végeredményben a tőkét az országhatárain belül tartaná. … Maderspach és Hoffmann, ruszkabányai vasgyárosok 60 öles nyílású ívhidat terveztek és ajánlatukat eljuttatták a nádorhoz.

A Maderspach-féle ívhidak közül az első már 1833-ban felépült Lugoson, de lényegesen kisebb nyílással. Utána, valamivel nagyobb volt a herkulesfürdői, 40 m nyílású Cserna-híd. Bár ennél nagyobb hidak terén tapasztalataik nem igen voltak, a tervezet mégis komoly veszélyt jelentett a megvalósulás előtt álló új híd ügyére. A Széchenyi elgondolásaival szemben állók jó része Maderspach tervezete mellé állott, amikor az 1838. augusztus 3-án pályázatát benyújtotta a nádornak.”

„Közben, 1838. szeptember 2-án az országos Küldöttség is megtárgyalta a beérkezett ajánlatokat. A hozott határozatban kimondták, hogy a küldöttség »kénteleníttetve látja magát, hogy a nevezett Hoffmann és Maderspach társaknak terveit ez úttal elmellőzze«. A küldöttség ezen igen helyes határozata, az utolsó akadályt is elhárította az új híd megvalósulásának útjából. Hoffmann és Maderspach ajánlata a tervezők akaratán kívül vált eszközzé az új híd ellenségeinek oldalán.” (Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története)

Pest-Budai hídterv (Molnár Károlyné Maderspach Marietta tulajdona)

Mint látjuk, komoly nehézségekkel kellett megküzdenie Maderspach Károlynak. Az 1838-as Allgemeine Bauzeitung 45. számában például Domitrovics úgy tette közzé Maderspach második hídjáról, a Cserna hídról kimerítő és precíz szakmai leírását, hogy osztrák hídépítő munkásként mutatta be a tervezőt.

De kanyarodjunk vissza a pest-budai hídhoz. Ma már nehéz lenne ennek a régi pályázatnak a körülményeit pontosan rekonstruálni, és megérteni a sok ellentétes érdeket. Hogy Károly hídterve alkalmas lett volna-e egy Duna fölötti biztonságos állóhídra, azt pontosan nem tudjuk megmondani, hiszen valóban nem volt Károlynak ilyen nagyméretű hidak építésében gyakorlata és tapasztalata. Ám mégsem mondanám őt meggondolatlannak, vagy felelőtlennek, amikor benyújtotta pályázatát, mert ebben az időben Magyarországon senkinek nem voltak még ilyen tapasztalatai.

Különösen nem a vashidak terén. Károly találmánya azért is figyelemre méltó, mert alig támaszkodott néhány matematikai, valamint szilárdsági adatra, hiszen ő kohász volt. Mindennek ellenére tovább dolgozott, és megépítette utolsó, egyben legjobban sikerült hídját Karánsebesen. Bár ezt a hidat korszerűsítés miatt 1902-ben lebontották, de abban egyetérthetünk Tóth Róberttel, aki a lebontott hídról cikket írt, hogy Károly mérnöki tehetsége „jobb időkben hivatva lett volna a specifikusan magyar hídépítőiskola alapítására”.

Haynau bosszúja

De az élet nem állt meg, így 1848 tavasza a Maderspach család, és minden magyar számára elhozta a változást, a dicső márciusi napokat. A Bánságban, ahol ők éltek, az Oláh-Illír katonai határőrvidéken, talán kicsit máshogy élték meg ezt az időszakot. A győzedelmes idők boldogságban és reményben teltek el, Ruszkabányán kibontották a háromszínű zászlókat és feltűzték a kokárdákat. De a remény sajnos hamar eloszlott.

„Oly sokévi folyamatos elnyomás és állandó üldöztetés után azt reméltük, hogy az új törvények végre szabaddá tesznek és egy boldog és szép hazában, szabad polgárokként teljesíthetjük hivatásunkat és a Ruszkabányai Vas, Ólom, és Rézműveket felvirágoztathatjuk” – írja Maderspach Károlyné naplójában. A dicső napok egyre sötétebbek lettek. A ruszkabányai üzem fegyvereket gyártott a magyar honvédeknek, és a vasgyár támogatásával Franciska asszony 600 fős nemzetőrséget állított ki az osztrákok ellen. Maderspach Károly öccse, Ferenc, a Fehértemplomi hős, szintén végigküzdötte a szabadságharcot.

Maderspach Ferenc (Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)

Az utolsó napokban Bem tábornok, kit igen jól ismert és tisztelt a Maderspach család, néhány órát eltöltött náluk. Sebeit bekötözték, ellátták élelemmel, s tisztjeivel együtt továbbengedték Törökország felé. Ez volt az a pont, amit az uralkodói ház már nem nézhetett tétlenül. Titkos bosszút terveztek a Maderspach család ellen. Az 1849 januárjában meghalt Ferencet, Károly öccsét, aki akkor már a zsombolyai temetőben pihent, Haynau titkos parancsára ki akarták ásni, hogy felakaszthassák. Ezt a szörnyű tettet megakadályozta a falu népe, amely megvédte szeretett hősét.

Ezután Károly felé fordult a Habsburg-ház haragja, de Károlyt a 4000 fős bányaváros dolgozói kiállásukkal megmentették. Ezt követően a legszörnyűbb dolog történt, amire senki nem számított: koholt vád alapján, Maderspach Károly feleségét büntette meg Haynau. 1849. augusztus 23-án a délelőtti órákban Franciska asszonyt kivitték az osztrák katonák Ruszkabánya főterére, felsőtestéről letépték ruháját, és megvesszőzték.

„Csak később tudtuk meg, szegény Fannyt mivel, milyen hazugsággal rágalmazták meg. Azt mondották, hogy a Szabadságfánál, amelyet Ruszkabányán ültettek, egy figurát ásatott el, amely a császárt ábrázolta, s ezzel a dinasztiát gyalázta.” (Buchwald Amália napló részlete) „Körülbelül egy órára reá hatalmas lövés dördült el, felriasztva a helységet és a munkás népet. Aztán hozták szegény apa összeroncsolt testét. Egy mozsarat vitt az ólomolvasztóból, saját kezűleg megtöltötte, maga gyújtotta alá, majd fejét ráfektette.” (Maderspach Líviusz: Ruszkabánya története)

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumtól lehetőséget kaptam, hogy bemutathassam Maderspach Károly életét és tragédiáját. A kiállítás anyagát gazdagította a Hadtörténeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, és több más múzeumok kölcsöntárgyai, amelyektől hitelesebb lett a „Hidakat épített időn, s folyókon át...” című időszaki kiállítás. A kiállítás mellé elkészítettem egy könyvet is Károly életéről, amely hamarosan digitális formában kerül majd az internetre. A kiállítás 2014. augusztus 3-ig tekinthető meg.

Maderspach Károly hídtervével hozzájárult a világ technikai fejlődéséhez, de ígéretes mérnöki pályáját kettétörte a magyar szabadságharc bukása, aminek maga is áldozata lett.

Legyen dicső az emléke!

Múzeumok Éjszakája

Az élmény nagyszerű és izgalmas volt. Én még így nem vettem részt Múzeumok Éjszakáján, de nagyon élveztem. Laza tárlatvezetéseket gondoltam ki, azzal fűszerezve, hogy én magam is stilizált korabeli ruhában jelentem meg. Ez persze feltűnő volt és erre szívesebben be is jöttek a látogatók. 

Folyamatosan hömpölygött a tömeg. Néha teljesen megtelt a terem, néha csak lézengtek, de feltűnt, hogy mindenki türelmesen elolvassa a kiírásokat, tanulmányozzák a képeket, és többször is visszasétálnak, hogy újra megnézzenek egy-egy oldalt. 

A kialakuló beszélgetésekből hamar kiderült számomra, hogy itt nem lehet túl sokat dumálni a hidakról, meg komoly családtragédiákról, sőt az egészet sem lehet végig mondani, mert erre nem voltak vevők a látogatók. Ezen a az estén ez nem működött. Így menet közben alakítottam ki a beszélgetéseket. Attól függően hol álltak meg az emberek, ott kapcsolódtam be én is. Ha meghallottam egy kérdést, vagy egy megjegyzést, oda léptem, és kiegészítettem a kiállítást egy kis magyarázattal. Erre szükség is volt, mert nem derült ki az embereknek, hogy ez egy időszaki, családi kiállítás. Ez amúgy már a vendégkönyvből is egyértelműen kiderült, mert sokan, akik "csak úgy" meglátogatták a múzeumot, úgy írtak be a könyvbe, hogy az egész múzeumról alkottak véleményt. Azt gondolom, így volt jó, hogy bemutathattam magam és a családot.

Azt is nagyon jó volt látni, hogy fiatal családok jöttek, sok kicsi és még kisebb gyerkőcökkel. Még éjfélkor is!    

Megnyitó beszéd....Dr. Tóth Ernőtől

Kiállítás megnyitó a Közlekedési múzeumba

Tisztelettel köszöntöm a világszerte ismert és elismert Maderspach Károly emlékére rendezett kiállítás készítőit és résztvevőit

Tisztelgés és főhajtás ez a Maderspach család részéről kezdeményezett szép kiállítás a reformkorban élt, korát ötven évvel megelőző sikeres, ám történelmi okok miatt tragikus véget ért kiváló bányás-kohász hídépítő előtt.

-        Pár szót az emberről

A tiroli bányász család, Bánságban letelepedett sarja 1791-ben – Széchenyi Istvánnal egy évben született Oravicán. A családi hagyományoknak megfelelően, Selmecbányán, a világ második bányászati-kohászati főiskolai tanintézetében tanult és szerzett 22 évesen oklevelet, majd tíz év gyakorlat után, a Hofmann fivéreknél Ruszkabányán Bánya és Vasmű társaságot alapított.

-        Kohász létére a vas, mint új, állandó hídépítő anyag hídépítésben való alkalmazása és kiemelten a Pest és Buda között építendő állandó Duna-híd építése annyira foglalkoztatta, hogy már 1825-ben ajánlatot tett első, állandó folyam hidak építésére.

-        Kapcsolatot, hidat épített a kor nagy embereivel, Széchenyivel, József nádorral, Kossuth Lajossal és Bolyai Farkassal. Saját műve menedzsere volt.

-        A rendkívül tehetséges, kiváló konstrukciós érzékű mérnök új hídszerkezetet alkotott és ezt tíz éven át a gyakorlatban is megvalósította, folyamatosan fejlesztette.

1837 hivatalosan tervvel, modellekkel egyedül ő pályázott az állandó Duna-híd építésére, tervét nem fogadták el, ám nem roppant össze, folytatta hídjai építését.

-        Az 1848-49 és szabadságharcban ő és családja igazi hazafiként vett részt, ezért Haynau feleségét Buchwald Franciskát megvesszőztette. Ezt a nemes lelkű férj nem tudta elviselni és úgy vetett véget életének, hogy arra a világ felfigyelt! Örök kár, hogy hídjait nem építhette tovább, ám sem ezek, sem ő nem merült feledésbe!

-        Ő az első vashídépítőnk, akinek arcképét festő, szobrát Ferenczy István, élettörténetét családja, munkatársai, hidász utódok örökítették meg.

Hídjairól

-        1833-ban, 42 évesen a Hortobágyi kőhíd, a Kazán szoros rendezése évében Lugoson – a Temesvár Orsovai Nagy úton a Csuka patak felett 18 m nyílású, az útpálya felé emelkedő öntöttvas elemekből szerelt ívekre függesztett, kovácsoltvas, vonóláncos hidat épített. Nem fejlesztette tovább a világ első vashídjának, az Iron Bridge szerkezetet, hanem újat alkotott, olyan hídszerkezetet, mely szélesebb körben, nagyobb nyílások áthidalására is használható, és amely a később egyeduralkodó rácsos hídtartó előképe.

A Felvidéken Kisgaramnál 1810-ben épült három 5-10 m nyílású öntöttvas híd, ám ezek az Iron Bridge utánzatai voltak, s nem váltak hídépítésünk részévé.

-        1836-ben Herkulesfürdőn (Mehadia mellett) 40 m, majd 1842-ben Kazánsebesen 55 m nyílású, keresztmetszeti kialakításába is módosított hidat épített, ez építésekor Nagy Magyarország legnagyobb nyílású vadhídja volt.

Jelképnek tekinthető, hogy az első hídja a Pest-Buda állandó hídjára alakult Hídegyesület legnagyobb hídja pedig a Lánchíd alapkőletételének évében épült.

A Kazánsebesnél épült hídjának pontos szerkezetét a híd építésekor (1903) Tóth Róbert – a közeli Resicán született és itt tevékenykedett - Maderspach Károly utáni, nála 45 évvel fiatalabb nagy hídtervező generáció első magyar tagja publikálta, követendő példát állítva az elbontásra kerülő hidak megörökítésére.

-        A Pest-Buda közötti Duna-híd építésére 1837-ben kiirt pályázatra Maderspach Károly két tervvel is pályázott, a 16 főtartós, lánchíddal kombinált hídszerkezet külön tanulmányt, konferenciát érdemelne.

-        Az általa feltalált hídszerkezet 100 évvel később ismét felépült hazánkban; 1937-ben a 8 sz. főúton vonóvasas, vasbeton ívhíd, majd 1949-ben – tragikus halála után 100 évvel – négy vasszerkezetű vonóvasas ívhíd épült (Berettyóújfalu, Marcaltő, Ráckeve, Szeghalom) ezek közül a Berettyóújfalunál lévő átépült, a többi korszerűsítve viseli ma is a forgalmat, s ezen kívül a Sión, a Rábcán, a Zalán és a Keleti Főcsatornán több mint 20 ilyen szerkezetű, ám vasbeton anyagú híd épült, s ma is jellegzetes részei hídállományunknak.

Alsópályás acél ívhidak reneszánsza 2004-ben kezdődött, bizonyítva, hogy a Maderspach Károly konstruálta hídszerkezet alapelve helyes és sikeres.

-        Bátran mondható, hogy megelőzte korát, újat alkotott, megismerte és elismerte őt a nagyvilág és nem felejtették el Őt a hazai hídépítők sem, abban Tóth Róberten kívül Zelovich Kornél (akadémikus) Korányi Imre egyetemi tanár, Mihailich Győző és Széchy Károly akadémikusok, Vajda Pál, Gáll Imre technikatörténész és a Maderspach család is sokat tett és tesz.

Madách Imre: Ember tragédiájában írt sorai „A kor folyam, mely visz vagy elmerít/Úszója, nem vezére az egyén / kiket  nagyoknak mond a krónika /   mind az ki hat megérté századát.  /Nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált, merthogy virrad”

-        A kiállításról is hadd szóljak

Minden kiállítás alkalom a leltárkészítésre, kutatásra.

Van kutatnivaló, előkerültek most is értékes szép dokumentumok.

Jó lenne arcképét, szobrát a Közlekedési Múzeumban vagy Kiskőrösön a Szakgyűjteményben kiállítani, hídjainak pedig emléket állítani Lugoson vagy Ruszkabányán.

Hídjának modelljét – a pontos felmérés alapján – Hídépítők Egyesületéhez hasonlóan jó lenne elkészíteni, és a kiállítástól 20 m-re a Tordai fedett híd modellje mellé tenni!

Nagy hidászunk emlékét Díjalapítással és a Magyar Örökség díjra történő felterjesztéssel is lehetne, kellene ápolni.

Köszönöm a kiállítás létrejöttében minden közreműködő munkáját és köszönöm megtisztelő figyelmüket.

2014. június 6.

                                                                                                                      dr. Tóth Ernő

Interjúk alatt...

Tegnap, és ma is volt a kiállítóteremben beszélgetés a sajtó képviselőivel. Amíg ment a felvétel, észre vettem a szemem sarkából, hogy a teremőrök egyre közelebb jönnek, és nagyon figyelnek. Majd amikor elmentek a TV-sek odajöttek, és elmondták, hogy nagyon élvezték Károly és Franciska történetét. Megkérdezték, hogy miért nem csinálom ezt sűrűbben? Nagyon helyesek voltak. Azt is elmondták, hogy a tárgyakat nézve nem lehet teljesen kitalálni Károlyék tragédiáját, csak sejteni lehet, mi történt? Szóval, mégis érdemes lesz talán a könyvet majd elolvasni, hiszen én is így gondoltam amikor elkezdtem írni a könyvet, hogy a kiállítás tárgyaival nehéz elmesélni ezt a szerteágazó, és igen szövevényes történetet. Károly életének és halálának okait.

 *

A mai beszélgetés a Katolikus rádióval zajlott, ahol a végén a szerkesztőhölgy is elárulta, hogy nagyon élvezte a beszélgetés, mert a történet lenyűgöző, megrázó és nagyon elgondolkodtató volt.

Ma Dr. Tóth Ernő is eljött a rádiófelvételre, aminek nagyon örültem és köszönöm neki, innen is a részvételét! Ahogy egyre többször hallgatom őt, úgy kezd világossá válni számomra is, mekkora tehetség volt Károly, milyen rendkívüli volt az ő találmánya, és milyen keveset beszéltünk eddig Róla és a hídjairól. Ernő úr lelkesedése, szakmai elismerése, ugyan azt az érzést váltja ki belőlem, mint amikor arról beszéltünk korábban, hogy Franciskának most adja meg a család az elégtételt az elszenvedett kínokért. Károly talán most kaphatja meg azt az elismerést, amit a maga korában nem kaphatott meg. Remélem így lesz!          

Múzeumok Éjszakája! Június 21. szombat

A Múzeumok Éjszakáján én is ott leszek és várok minden érdeklődőt!

  

Aktuális időszaki kiállításaink:

A Lánchíd tervezőjének vetélytársa, szabadságharcos hídépítő, és a megtorlás alatt meghurcolt felesége – Maderspach Károly és Maderspach Károlyné életéről nyílt kiállítás a Közlekedési Múzeumban

 

Újabb sajtó érdeklődés...

A mai napon a D1 TV reperto-ART című műsorától megkeresett a szerkesztő. Készítettek egy beszélgetést a kiállítóteremben, ami várhatóan jövő csütörtökön, vagy esetleg egy héttel később kerül majd adásba.

Erről majd tájékoztatok mindenkit! 

 

valamint bejelentkezett a Katolikus Rádió is, ők majd  az 

Akvarell című kulturális műsorban szeretnék elhelyezni a beszélgetésünket.
A műsor szerkesztője : Molnár Zsuzsanna.

Erről is küldök majd tájékoztatót.

Sajtóvisszhang

Sajtóvisszhang...

a "Hidakat épített időn, s folyókon át..." című kiállításról.  

*

 

 

Ennek az oldalnak több lapja is van.......

*

Lánchíd rádió - beszélgetés Maderspach Kingával

Magyarok című műsorában, tárlatvezetés a kiállítóteremben. Ismétlés

2014. június 15-én

Lánchíd Rádió

19:05 Magyarok ism.

szerkesztő: Horváth Ágnes

http://www.popularis.hu/radio/lanchid/ 

A Kiállítás! .....Hidakat épített időn, s folyókon át...

2014. június 6-án megnyílt a "Hidakat épített időn, s folyókon át..." 

című Maderspach Károly hídépítő mester életét bemutató időszaki kiállítás, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Erzsébet termében.

A kiállítás 2014. augusztus 3-ig tekinthető meg.

Mindenkit szeretettel várok!

Maderspach Kinga

A megnyitót Dr. Tóth Ernő hídmérnök, hídtörténész mondta el

Maderspach Kinga a kiállítás rendezője

A kiállítás

A család története 1212-ig vezethető vissza

Maderspach Károly nagyszülei, Maderspacher Leonhard 

és Edelspacher Barbara

Károly első hídja 1832-ben épült meg Lugoson

A szabadságharc az ő életükbe is tragédiák sorozatát hozta 

 

Feleségét Buchwald Franciskát Haynau megvesszőztette, 

Magyarországhoz kötődő hűségéért

Maderspach Károly arcképe

Károly a legbölcsebb döntést hozta, amikor feláldozta 

életét családjáért és az üzemért.

él még a Maderspach család és van még folytatás...

*

2014. június 7-én szombaton, kis családi-baráti találkozó és tárlatvezetés is volt a kiállítóteremben.

Sándor Éva Csatkáról, aki megírt egy színdarabot Maderspach Károlynéról,  Kipke Tamás és felesége (Buchwald ágról), Tátrallyai Mariella (Wein ágról), Maderspach Kinga, Wein Alice, Varga Anna és Maderspach Katalin

Oláh Anna Bolyai kutató

Martonossy Imola Petrozsényből, Varga Anikó, Sándor Éva és Kipke Tamás


*