Kiállítás
megnyitó a Közlekedési múzeumba
Tisztelettel
köszöntöm a világszerte ismert és elismert Maderspach Károly emlékére rendezett
kiállítás készítőit és résztvevőit
Tisztelgés
és főhajtás ez a Maderspach család részéről kezdeményezett szép kiállítás a
reformkorban élt, korát ötven évvel megelőző sikeres, ám történelmi okok miatt
tragikus véget ért kiváló bányás-kohász hídépítő előtt.
-
Pár szót az emberről
A tiroli bányász család, Bánságban
letelepedett sarja 1791-ben – Széchenyi Istvánnal egy évben született Oravicán.
A családi hagyományoknak megfelelően, Selmecbányán, a világ második
bányászati-kohászati főiskolai tanintézetében tanult és szerzett 22 évesen
oklevelet, majd tíz év gyakorlat után, a Hofmann fivéreknél Ruszkabányán Bánya
és Vasmű társaságot alapított.
-
Kohász létére a vas, mint új,
állandó hídépítő anyag hídépítésben való alkalmazása és kiemelten a Pest és
Buda között építendő állandó Duna-híd építése annyira foglalkoztatta, hogy már
1825-ben ajánlatot tett első, állandó folyam hidak építésére.
-
Kapcsolatot, hidat épített a kor
nagy embereivel, Széchenyivel, József nádorral, Kossuth Lajossal és Bolyai
Farkassal. Saját műve menedzsere volt.
-
A rendkívül tehetséges, kiváló
konstrukciós érzékű mérnök új hídszerkezetet alkotott és ezt tíz éven át a
gyakorlatban is megvalósította, folyamatosan fejlesztette.
1837 hivatalosan tervvel, modellekkel egyedül
ő pályázott az állandó Duna-híd építésére, tervét nem fogadták el, ám nem
roppant össze, folytatta hídjai építését.
-
Az 1848-49 és szabadságharcban ő
és családja igazi hazafiként vett részt, ezért Haynau feleségét Buchwald
Franciskát megvesszőztette. Ezt a nemes lelkű férj nem tudta elviselni és úgy
vetett véget életének, hogy arra a világ felfigyelt! Örök kár, hogy hídjait nem
építhette tovább, ám sem ezek, sem ő nem merült feledésbe!
-
Ő az első vashídépítőnk, akinek
arcképét festő, szobrát Ferenczy István, élettörténetét családja, munkatársai,
hidász utódok örökítették meg.
Hídjairól
-
1833-ban, 42 évesen a Hortobágyi
kőhíd, a Kazán szoros rendezése évében Lugoson
– a Temesvár Orsovai Nagy úton a Csuka
patak felett 18 m
nyílású, az útpálya felé emelkedő öntöttvas elemekből szerelt ívekre függesztett, kovácsoltvas,
vonóláncos hidat épített. Nem fejlesztette tovább a világ első vashídjának,
az Iron Bridge szerkezetet, hanem újat alkotott, olyan hídszerkezetet, mely
szélesebb körben, nagyobb nyílások áthidalására is használható, és amely a
később egyeduralkodó rácsos hídtartó előképe.
A Felvidéken Kisgaramnál 1810-ben épült három
5-10 m
nyílású öntöttvas híd, ám ezek az Iron Bridge utánzatai voltak, s nem váltak
hídépítésünk részévé.
-
1836-ben Herkulesfürdőn (Mehadia mellett) 40 m , majd 1842-ben Kazánsebesen 55 m nyílású, keresztmetszeti
kialakításába is módosított hidat épített, ez építésekor Nagy Magyarország legnagyobb nyílású vadhídja volt.
Jelképnek tekinthető, hogy az első hídja a
Pest-Buda állandó hídjára alakult Hídegyesület legnagyobb hídja pedig a Lánchíd
alapkőletételének évében épült.
A Kazánsebesnél épült hídjának pontos
szerkezetét a híd építésekor (1903) Tóth
Róbert – a közeli Resicán született és itt tevékenykedett - Maderspach
Károly utáni, nála 45 évvel fiatalabb nagy hídtervező generáció első magyar
tagja publikálta, követendő példát
állítva az elbontásra kerülő hidak megörökítésére.
-
A Pest-Buda közötti Duna-híd
építésére 1837-ben kiirt pályázatra Maderspach Károly két tervvel is pályázott,
a 16 főtartós, lánchíddal kombinált
hídszerkezet külön tanulmányt, konferenciát érdemelne.
-
Az általa feltalált hídszerkezet
100 évvel később ismét felépült hazánkban; 1937-ben a 8 sz. főúton vonóvasas,
vasbeton ívhíd, majd 1949-ben – tragikus halála után 100 évvel – négy
vasszerkezetű vonóvasas ívhíd épült (Berettyóújfalu, Marcaltő, Ráckeve,
Szeghalom) ezek közül a Berettyóújfalunál lévő átépült, a többi korszerűsítve
viseli ma is a forgalmat, s ezen kívül a Sión, a Rábcán, a Zalán és a Keleti
Főcsatornán több mint 20 ilyen szerkezetű, ám vasbeton anyagú híd épült, s ma
is jellegzetes részei hídállományunknak.
Alsópályás acél
ívhidak reneszánsza 2004-ben kezdődött,
bizonyítva, hogy a Maderspach Károly konstruálta hídszerkezet alapelve helyes
és sikeres.
-
Bátran mondható, hogy megelőzte korát, újat alkotott,
megismerte és elismerte őt a nagyvilág és nem felejtették el Őt a hazai
hídépítők sem, abban Tóth Róberten kívül Zelovich Kornél (akadémikus) Korányi
Imre egyetemi tanár, Mihailich Győző és Széchy Károly akadémikusok, Vajda Pál, Gáll
Imre technikatörténész és a Maderspach család is sokat tett és tesz.
Madách Imre: Ember tragédiájában írt sorai „A kor folyam,
mely visz vagy elmerít/Úszója, nem vezére az egyén / kiket nagyoknak mond a krónika / mind az ki hat megérté századát. /Nem a kakas szavára kezd virradni, de a
kakas kiált, merthogy virrad”
-
A kiállításról is hadd szóljak
Minden
kiállítás alkalom a leltárkészítésre, kutatásra.
Van kutatnivaló, előkerültek most is értékes szép dokumentumok.
Jó lenne
arcképét, szobrát a Közlekedési Múzeumban vagy Kiskőrösön a Szakgyűjteményben
kiállítani, hídjainak pedig emléket
állítani Lugoson vagy Ruszkabányán.
Hídjának modelljét – a pontos felmérés alapján – Hídépítők Egyesületéhez
hasonlóan jó lenne elkészíteni, és a kiállítástól 20 m-re a Tordai fedett híd
modellje mellé tenni!
Nagy
hidászunk emlékét Díjalapítással és a Magyar
Örökség díjra történő felterjesztéssel is lehetne, kellene ápolni.
Köszönöm a
kiállítás létrejöttében minden közreműködő munkáját és köszönöm megtisztelő
figyelmüket.
2014. június
6.
dr.
Tóth Ernő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése