2014. június 20., péntek

Megnyitó beszéd....Dr. Tóth Ernőtől

Kiállítás megnyitó a Közlekedési múzeumba


Tisztelettel köszöntöm a világszerte ismert és elismert Maderspach Károly emlékére rendezett kiállítás készítőit és résztvevőit

Tisztelgés és főhajtás ez a Maderspach család részéről kezdeményezett szép kiállítás a reformkorban élt, korát ötven évvel megelőző sikeres, ám történelmi okok miatt tragikus véget ért kiváló bányás-kohász hídépítő előtt.

-        Pár szót az emberről
A tiroli bányász család, Bánságban letelepedett sarja 1791-ben – Széchenyi Istvánnal egy évben született Oravicán. A családi hagyományoknak megfelelően, Selmecbányán, a világ második bányászati-kohászati főiskolai tanintézetében tanult és szerzett 22 évesen oklevelet, majd tíz év gyakorlat után, a Hofmann fivéreknél Ruszkabányán Bánya és Vasmű társaságot alapított.
-        Kohász létére a vas, mint új, állandó hídépítő anyag hídépítésben való alkalmazása és kiemelten a Pest és Buda között építendő állandó Duna-híd építése annyira foglalkoztatta, hogy már 1825-ben ajánlatot tett első, állandó folyam hidak építésére.
-        Kapcsolatot, hidat épített a kor nagy embereivel, Széchenyivel, József nádorral, Kossuth Lajossal és Bolyai Farkassal. Saját műve menedzsere volt.
-        A rendkívül tehetséges, kiváló konstrukciós érzékű mérnök új hídszerkezetet alkotott és ezt tíz éven át a gyakorlatban is megvalósította, folyamatosan fejlesztette.
1837 hivatalosan tervvel, modellekkel egyedül ő pályázott az állandó Duna-híd építésére, tervét nem fogadták el, ám nem roppant össze, folytatta hídjai építését.
-        Az 1848-49 és szabadságharcban ő és családja igazi hazafiként vett részt, ezért Haynau feleségét Buchwald Franciskát megvesszőztette. Ezt a nemes lelkű férj nem tudta elviselni és úgy vetett véget életének, hogy arra a világ felfigyelt! Örök kár, hogy hídjait nem építhette tovább, ám sem ezek, sem ő nem merült feledésbe!
-        Ő az első vashídépítőnk, akinek arcképét festő, szobrát Ferenczy István, élettörténetét családja, munkatársai, hidász utódok örökítették meg.

Hídjairól
-        1833-ban, 42 évesen a Hortobágyi kőhíd, a Kazán szoros rendezése évében Lugoson – a Temesvár Orsovai Nagy úton a Csuka patak felett 18 m nyílású, az útpálya felé emelkedő öntöttvas elemekből szerelt ívekre függesztett, kovácsoltvas, vonóláncos hidat épített. Nem fejlesztette tovább a világ első vashídjának, az Iron Bridge szerkezetet, hanem újat alkotott, olyan hídszerkezetet, mely szélesebb körben, nagyobb nyílások áthidalására is használható, és amely a később egyeduralkodó rácsos hídtartó előképe.
A Felvidéken Kisgaramnál 1810-ben épült három 5-10 m nyílású öntöttvas híd, ám ezek az Iron Bridge utánzatai voltak, s nem váltak hídépítésünk részévé.
-        1836-ben Herkulesfürdőn (Mehadia mellett) 40 m, majd 1842-ben Kazánsebesen 55 m nyílású, keresztmetszeti kialakításába is módosított hidat épített, ez építésekor Nagy Magyarország legnagyobb nyílású vadhídja volt.
Jelképnek tekinthető, hogy az első hídja a Pest-Buda állandó hídjára alakult Hídegyesület legnagyobb hídja pedig a Lánchíd alapkőletételének évében épült.
A Kazánsebesnél épült hídjának pontos szerkezetét a híd építésekor (1903) Tóth Róbert – a közeli Resicán született és itt tevékenykedett - Maderspach Károly utáni, nála 45 évvel fiatalabb nagy hídtervező generáció első magyar tagja publikálta, követendő példát állítva az elbontásra kerülő hidak megörökítésére.
-        A Pest-Buda közötti Duna-híd építésére 1837-ben kiirt pályázatra Maderspach Károly két tervvel is pályázott, a 16 főtartós, lánchíddal kombinált hídszerkezet külön tanulmányt, konferenciát érdemelne.
-        Az általa feltalált hídszerkezet 100 évvel később ismét felépült hazánkban; 1937-ben a 8 sz. főúton vonóvasas, vasbeton ívhíd, majd 1949-ben – tragikus halála után 100 évvel – négy vasszerkezetű vonóvasas ívhíd épült (Berettyóújfalu, Marcaltő, Ráckeve, Szeghalom) ezek közül a Berettyóújfalunál lévő átépült, a többi korszerűsítve viseli ma is a forgalmat, s ezen kívül a Sión, a Rábcán, a Zalán és a Keleti Főcsatornán több mint 20 ilyen szerkezetű, ám vasbeton anyagú híd épült, s ma is jellegzetes részei hídállományunknak.
Alsópályás acél ívhidak reneszánsza 2004-ben kezdődött, bizonyítva, hogy a Maderspach Károly konstruálta hídszerkezet alapelve helyes és sikeres.
-        Bátran mondható, hogy megelőzte korát, újat alkotott, megismerte és elismerte őt a nagyvilág és nem felejtették el Őt a hazai hídépítők sem, abban Tóth Róberten kívül Zelovich Kornél (akadémikus) Korányi Imre egyetemi tanár, Mihailich Győző és Széchy Károly akadémikusok, Vajda Pál, Gáll Imre technikatörténész és a Maderspach család is sokat tett és tesz.
Madách Imre: Ember tragédiájában írt sorai „A kor folyam, mely visz vagy elmerít/Úszója, nem vezére az egyén / kiket  nagyoknak mond a krónika /   mind az ki hat megérté századát.  /Nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált, merthogy virrad”

-        A kiállításról is hadd szóljak
Minden kiállítás alkalom a leltárkészítésre, kutatásra.
Van kutatnivaló, előkerültek most is értékes szép dokumentumok.
Jó lenne arcképét, szobrát a Közlekedési Múzeumban vagy Kiskőrösön a Szakgyűjteményben kiállítani, hídjainak pedig emléket állítani Lugoson vagy Ruszkabányán.
Hídjának modelljét – a pontos felmérés alapján – Hídépítők Egyesületéhez hasonlóan jó lenne elkészíteni, és a kiállítástól 20 m-re a Tordai fedett híd modellje mellé tenni!
Nagy hidászunk emlékét Díjalapítással és a Magyar Örökség díjra történő felterjesztéssel is lehetne, kellene ápolni.

Köszönöm a kiállítás létrejöttében minden közreműködő munkáját és köszönöm megtisztelő figyelmüket.

2014. június 6.


                                                                                                                      dr. Tóth Ernő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése